Mászás, végre igaziból

Szóval, voltunk mászni. Ádám feleségének a báttyával, Szilárddal. Minthogy Ő hívott, az útvonalválasztás is rá esett. 150m, 4essel indul utánna 3asok.
Előtte, azért, ismerkedés céljából, egy kisseb 20mes falat is megmásztunk, majd ezen sikereken felindulva, először alulról lestük meg a kinézett helyet, itt megint csak nőtt az önbizalmunk, nem néz ki ez olyan vészesnek. Neki is indultunk, Szilárd mászott elő az első kötélhosszon, szépen felért, majd én is. A következő kötélhosszon én mászom elő, ugye a leírás szerint, már csak 3-as, nehogy már szégyent valljak. De én azért csak szívom a fogam, itt egy kitettebb mászás, de messze még a következő nittfül, oda meg hogy a francba lehet feljutni. No, végül azért ezen is túljutunk, de egyszer bele kellett kapaszkodnom a köztesbe, mert hát mást nem igazan találtam. Aztán tényleg egy könnyebb szakasz, a kötél már-már csak ezért kell, mert alattunk azért mélység van. Utána egy könnyebb szakasz, a kötelet is csak húzzuk magunk után. A következő sziklafal alatt rövidebb tanakodás, de úgy döntünk, az első stand-ig felmegyünk, oszt ott döntünk a hovatovábbról. Ez sem egyszerű, de fent vagyok, aztán jön Szilárd, és eldöntjük, le is kell jutni, jobb lesz itt visszafordulni. Lefelé a könnyebb szakaszon kerülünk kisebb bajba, mert bár a könyv szerint elégnek kéne lennie a kötélnek, de mégiscsak hiányzik alattam még 10-15 méter az alsó biztosítás miatt. No, heveder elő, köztes stand, majd egy beépített kötélgyűrű segítségével mind anyagi, mind eszmei veszteség nélkül leérek. Innen már tényleg ereszkedés, csak az alján egy figyelmeztetés, hiba lett volna továbbmennünk, mert a kötél kihúzásakor nem vettük észre a csomót, ami így szépen el is akadt a krabínerben szóval Szilárd újra felmászott az eslő stand-ig. Onnan már csak egy óra gyalog. Kocsiba, haza, sör, kád, pihi. Szilárd hív, nem hagyta nyugodni a sok eltérés, megnézte a könyvet még egyszer, hát nem azt másztuk amit terveztünk, az eleje négyes, utána ötös, majd hármas, aminek a közepén visszafordultunk, meg megintcsak 5-ös nehézségi fokú. Így utólag, csak gratula magunknak, de ha előre tudom, lehet el sem indulok. :-P
De, a büszkeség marad, túl vagyok életem első több kötélhosszas mászásán (a visszafordulásig 120m), és még a felelősségtudatom is a helyén van, nem forszíroztuk, amit nem kellett volna. Azt hiszem, talán erre vagyok a legbüszkébb.
Az idő szép volt, napsütés, jól le is égett a lábam.

Kirándulás, vendégek

Úgy tűnik, kicsit elhanyagoltam ezt a blog dolgot az utóbbi időben. Pedig sok minden történt, vendégeim is voltak, többen is. Először Édesapámék, majd hugomék, most épp Köbli Tomi és Dóri.
Mindenkivel kirándultunk egy jó kört, voltunk a Säntisen a lányokkal gyalog, apuékkal lanovkával, tegnap pedig a Hocher Kasten-en. Mákunk volt, mindíg szép időt fogtunk ki, az elsőn még friss hóval is találkoztunk. Csak meg kell tanuljak síelni a télen.
Legutoljára, mikor otthon voltam vettem egy görkorcsolyát, most éppen tanulok ezzel közlekedni. Az elején nem is tűnt ez olyan egyszerűnek, de tegnap Ádámékkal elmentünk egy kisebb körre, és rá kellett ébredjek, nem is vagyok olyan rossz, persze az évek, és a rutin még hiányzik. Persze nagyon erőnlétbeli problémákra nem is számítottam. Megjegyzem, vizes úton csúszik.
A hétvégén ráadásul nem volt melegvíz az egész tömbben. Mókás dolog lehetett Tamáséknak megérkezni nyugtra, ahol épp nincs melegvíz a fürdéshez. De most már van, meg lehet nyugodni.
Közben alakul Adri látogatása is, bár nem olyan egyszerű, mint hittem. Azt reméltem, másfél hónap elég a vízum időpontkéréshez. No, hát svájcban nem, így eggyel több napot töltök otthon. Jövő héten, 14-e reggelre lett időpontom, már minden megvan, csak egy kérdőívet kel még kitöltsek, de ahhoz elfogyott a cérnám, majd később.

Egy törölt járat, és következményei

Hétfőn, hajnali fél hétkor már az innen legalább egy órányira lévő zürichi reptéren kezdtem a hetet. Kollégákkal mentem, ezért tényleg a gépem előtt jóval (több mint 2 órával) érkeztem meg. Ők szépen becsekkoltak, oszt gondoltam, nosza-rajta, tegyek én is ugyanígy. Tábla les, nincs pult. Miért is? Ja, hogy törölték. Keressünk megfelelő pultot, ott is van a folyosó végibe'. Semmi gond, tök jó, hogy ilyen hamar kiért, alig kicsit később érkezik Brüsszelbe, Genfen keresztül, sok-sok bocsánat, és 5 frank a kávézóban. Erre nem kerülhet sor, mert a genfi gép alig fél óra múlva indul, tehát már a kapuknál kéne lennem. Semmi gond, elértem, még mielőtt a nevemet olvasták volna. Pedig mindíg mókás hallgatni, mit küzdenek vele. Genf, átszállás, sor, de elérem. Brüsszel, késve, ügye, többi kolléga Münchenből már borostás. Én azért csak vakaródzom, volt nekem egy táskám is. Ismerős jelenet, pult keresés. Megvan, de sehol senki. Újabb kör, nincs másik. Hoppá, de van itt egy csengő. Kedves néni, kérem szépen, hol a csomagom? Valószínűleg elakadt Genfben, de estére elvileg megjön, telefonálunk, kivisszük, bocsi. Irány Lommel, meeting estig. Közben hívnak, csomag megvan, címet megadtam, 7re odaér. Este 8 körül becsekkolás a hotelbe, kérdezem, van-e csomag. Nincs. No sebaj, majd később. Vacsi, 10 óra múlt, csomag még mindíg nincs. Mivel ez egy üdülőtelep, a recepció egy olyan 5-6 perc séta a hoteltől. Sebaj, akkor ebben a ruhában töltjük a holnapi napot is. Szóval szappan, és mosás. Már majdnem végzek 11 óra van, csörög a telefon, itt a batyu. Ámde mindenem vizes. Azért a zsák az kell. Szóval csurom vizesen, irány a recepció. Alig nevettek ki, de legalább van tiszta alsóneműm.
Innentől a hét jól telt, épp csak tegnap hazafelé a reptérről tévedtem el csöppet, de ez már nem tud meghatni. Kellemes hétvégét.

Lommel megint

Már megint lommeli túrákat teszek munkaidőben. Bár fárasztó, de ezeket szeretem, mindíg öröm együtt dolgozni olyanokkal, akik értik is mit miért csinálnak. Meg tényleg tetszik a hotel és környéke ott, kellemesen otthonos, egyszer még szívesen eltöltenék ott pár napot munka nélkül is, bár akkor valószínűleg hamar hiányoznának a hegyek, mer'hogy az bizony alföld, nem picit. Melónak is más, bármikor beülni az autóba, menni egy kört a handling-tracken, mint egész nap az irodában ülni, vagy meetingre járni.
Az elmúlt két hétvégén elmentünk kirándulni, csak ide, a ház mögötti dombokra. Azért hamar kiderült, hogy ezek a dombok is, hamar felette járnak az 1000 méternek. Pedig az ablakból ezek csak pici másai a mögöttük látható hegyeknek. Sajnos, mászni nagyon ritkán jutok el, nehéz időpontot egyeztetni, pedig Ralf beígért egy sziklát, olyan 8-10 kötlhossz magasat. Nem mondom, tartok tőle, hogy nem fogom bírni, de kit érdekel. Ádámékkal is elhatároztuk, hogy rendszeres kisebb-nagyobb túrákat teszünk, az élet szép.
Végre valahára olybá tetszik, tényleg végére értem a papírmunkának a költözés körül, és talán a következő hónappal, a bútorvásárlási project nagy részén is túl leszek, persze tutira lesz még ez-meg-az, ami nélkül nem élhetek.
Nem tudom mikor megyek haza, talán két hét múlva, ezen még gondolkodnom kell.

Bútorok

Megjöttek hétfőn az új bútorok, könyvespolc, ágy, és kanapé. Szóval, kezd szoba formát ölteni a nappali, és a háló is (majd egyszer teszek fel képet, hátha valakit érdekel). Sajnálatos módon nem vettem észre, hogy az ágyhoz a deszkákat külön kell rendelni, így az még nincs, alszom továbbra is a földön a felfújható matracon. Nem tudom igazából miért nem a kanapén, ha már az Bettsofa, talán csak a megszokás miatt. Mindenesetre, holnap, ha esik megpróbálok elmenni az ágydeszkákért, és akkor már átköltöztetem az ágyra a matracomat, azt nevezném én kényelemnek. A másik lehetőség, ha az idő engedi, hogy egy helyi kollégával elmegyünk sziklára. Ez sem rossz, gond nélkül üti az ágyban alvás lehetőségét. Ez utóbbit egyrészt a hétvégén, másrészt tegnap egy céges össznépi meeting keretében úgyis megtapasztaltam. A meeting jó volt, csak kicsit elkeserítő látni, hogy kedves kollégáim sokkal inkább lovagolnak a szavakon, mintsem értenék a konkrét problémákat, rosszabb esetben magát a rendszert (persze az is lehet, ez a kettő együtt jár). Nekem szerencsére sikerült megszabadulnom az előadás megtisztelő lehetőségétől, csak mint csendes szemlélő voltam jelen, majd mai napot azzal töltöttem, hogy megpróbáljam rendbetenni a nagyszájúak által okozott féreértéseket a projectben. Persze az a kisebbik baj, ha úgy csinálnak hülyeséget, hogy tudunk róla. :-P
Hétvégén a kokszossal hazamentem, egy osztálytalálkozó apropóján. Jó volt a régi arcokat látni, látni, hogy még élnek és haladnak ők is az élet országútján (persze ott sem mindenki tudja, előre-e). Sajnálom, hogy voltak akik nem jöttek el.
Jó volt ugyanúgy, látni a barátokat, mind az osztálytalin, mind másutt, és persze nem utolsó sorban, a családot is.
Kokszos jól teljesített, kifelé 7.2 volt az átlagfogyasztás, ami otthon, a kis utakon szépen felugrott 8 körülre, visszafelé, lefelé az alpokból meg lement egészen 7-ig. Szóval, azért jó kis autó ez, csak kihúzzuk együtt egy darabig...

A kis kokszos

Tegnap elvittem a kocsit egy általános felülvizsgálatra, mielőtt nekiindulok a hosszú útnak. Előtte ugye, két héttel egyeztettem az időpontot, ami után fél órával fel is hívtak, hogy az mégsem jó, elnézték, így született a tegnapi időpont. Ez azért fontos, mert mutatja, hogy tényleg van, jó telefonszámuk hozzám.
Szóval tegnap elvittem, reggel készségesen átvették, megígérték, hogy csekkolják, mit mennyiért kell cserélni, meg minden, oszt felhívnak. Sőt, azt is felajánlották, elvisznek kocsival a melóhelyre, szerencsére én ezt már korábban leegyeztettem Ádámmal, aki szépen fel is vett, és bevitt dógozóba. Kettő körül már tűkön ültem, ha valamit rendelni kell, akkor hogy lesz az itt holnapra, ha még meg sem rendelték, szóval felhívtam őket. Közölték (itt pontatlanságok lépnek életbe a nyelvi nehézségek miatt, a srác sajna nem beszél sokkal jobban angolul, mint én németül), hogy az első futómű kuka, annyira elkorrodált. Hát van hangja, ezt nem tagadhattam, de, hogy tropa lenne, az meglepett, és mi tagadás raccsra is vágott, szépen. Magamba zuhantam, és melléestem. Mindeneserte megkérdeztem biztonságos-e vezetni, azt mondták, nyugodtan, de a műszakin nem fog átmenni, a javítás, meg drágább a kocsinál. Mondtam azért csináljuk meg a kötelező szervíz részét. Oszt megint vártam, hogy hívjanak. Fél hatkor, mer'hogy háromnegyedig vannak nyitva, megint rájuktelefonálok, hogy azzal hogy állnak. Aszondják, nem nézték meg, mert nem tudják mikor lesz a műszaki. Én ugyan nem látom az összefüggést eközött, meg, hogy azt mondam csinálják azért meg, de fogjuk rá, nyelvi nehézségek. Ekkor még megbeszéltük, másnap reggel beugrom, hogy megnézzem miért is sírnak, meg, hogy egyeztessük a továbbiakat. Másnap (ma), Ádám Münchenbe ment, szóval, ahhoz, hogy bejussak, iszonyat korán kellett kelni, de ez van. Szerencsére, egy jó régen külföldre szakadt hazánkfia felajánlotta, hogy eljön velem, így nem sokkal nyitás utánra odamentünk, és jól alánéztünk, némi verbális információcserével együtt. Kiderült, ami tropa, az az alváz. Valóban itt ott, szépen elkorrodált. De állítják, biztonságos, és én is úgy érzem, egy olyan vastag zártszelvények ez még nem árt. A futóműnél egy gumi nyikorog, amit 500CHF lenne cserélni, szóval, inkább nyikorogjon. Johann, a kollégám, megjegyezte, WD-40, mindenen segít. Ezután leegyeztettük megint, hogy csinálják meg a kötelező szervízt, és bólogattam, majd a nap folyamán meg is csinálták. Ott is hagytam egy jó valag pénzt, de van pöcsét mindenütt a szervízkönyvben, ahol kell, sajna az új bordásszíj egy picit visít, de annyi baj legyen, majd összekopik.
Szóval reszkessetek, holnap megyek haza.

A szemét

Na, erről még nem írtam. Perdig érdekes, hogy ezek a svájciak hogyan oldották meg a válogatás dolgot. Alapvetően a szemétbe, csak az éghető dolgok kerülhetnek, például a levárosüveg már nem. Azt el kell mosni, és úgy elvinni egy gyűjtőhelyre. Ilyen még az alumínium doboz (sörös), és az éghetővel nem összeegyeztethető kartonpapír is. Ez utóbbit szépen fel kell darabolni, összekötözni, és így elvinni az átvevőhelyre. A normál konyhai hulladékot, meg egy előre megvásárolt officielle zacskóba rakni, így mindenki pont annyit fizet, amennyit szemetel. Persze lehet normál zacskóba is rakni, de arra matricát kell rakni, méretének megfelelően.
Persze egyes kollégáim annyira magyarok, hogy inkább hazaviszik. :-)
Mindenesetre érdekes, hogy az, hogy a nem normál konyhai hulladékot ingyen leadhatod, míg a többiért fizetni kell, mennyire erős kényszert ró a helyiekre. Persze, ez általánydíjjal itt sem működne szerintem.

A közigazgatás csodái

Na igen, az itt is van azért. Például, ma reggel bejelentkezni mentem a rebstein-i Gemainde-ba. Ez idáig nem is volt gond, az érdekes, hogy semmi bizonyítékot nem kértek, hogy tényleg ott lakom, ahová bejelentkezem, és az Altstätteni kollégáikkal ellentétben megtartották maguknak a B-Ausweis-t (ott két héttel korábban, csak egy pöcsétet nyomtak rá, oszt kész).
A másik érdekesség tegnap ért, egy helybéli ritkaságszámba menő élelmiszerüzletben, ami vasárnap is nyitva volt. A kislány a végén megkérdezte, kérek-e blokkot (persze kétszer kellett kérdeznie mire megértettem, de a második már hoch-deutsch volt). Mondtam nem, erre mosolyogva a kezembe nyomott egy csokit. :-)
Valamint ha nem tűnt még föl valakinek, módosultak a blog színei. Lehet értékelni. Adok is 3 lehetőséget:

1. A színek pöpecek.
2. A színek a kutyat sem érdeklik.
3. A színek jók, de mi a francnak irkálsz itt össze-vissza.

Lakás

Ma fél 5 és fél 6 között átvettem a lakást. Első látásra is szép, habár egy két hibája azért van. Pléldául, a konyha és a fürdőszoba kívételével mindenütt(!!) szőnyegpadló van, a cipőket kéretik a lakáson kívül hagyni.
Néhány kép a lakásról, sajna egy telefonnal készültek.

Igen ez nem a lakás, de erre látni ki a nagyobbik erkélyről, a nappaliból. A távolban a hegyeket még hó födi.

Ez a kisebbik erkély látképe, az étkezőből. Ezt igény esetén lehet 3. szobának használni. Mármint a szobát, nem az erkélyt. Legfeljebb a nagyobbikat.

A nappali.

A háló, délutáni napsütéssel, de hát ez van.

Konyha. Ezért lesz külön az étkező, még ha szőnyegpadlós is.

És a fürdőszoba.

Szóval, holnap költözöm. Lehet jönni segíteni.
Fránya banda, még szerencse, hogy kevés cókom, és egy komódom van.

A komód

Jött kérés, hogy a komódot mutassam meg a nagyközönségnek, ehelyett inkább itt egy kép az egész rendszerről. :-)

Komfort++

Van net. Ádáméknál. Nálam csak kb. egy héttel azután lesz, hogy beköltözöm. Remélhetőleg, de eddig itt minden ügyintézés gördülékenynek tűnik, szóval remélem (ejj, de szép keretes szerkezet lett). De azért ez már haladás.
Csütörtök óta arra vártam, hogy az OEM (mindenki találja ki, müncheni autógyár) megadja a zöld lámpát, és mehessek (de micsoda lelkesedéssel), még egyszer, utoljára megmutatni a münchenieknek, hogyan is kell tuningolni. Tegnap este megjött a jelzés, ma hajnalban kocsiba (2l-es dízel Ford, ez azért sok mindenért kárpótolt az úton), 7kor már a müncheni iroda melletti OBI-ban reggeliztem (egyetlen előnye a müncheni kiküldetéseknek, hogy ott van quarktasche, ami eléggé hasonlít is arra, amire egy magyar ember asszociál a nevéből). Utána délig szoptunk két helyi kollégával, mert nem reagál a paraméterváltoztatásra a program. Szopás. A projecteben lévő megfelelő emberekre utal az, hogy a mérőszoftverben keresték a hibát, minden ez ellen mutató tény, illetve érvem ellenére. Délben kirúgtak minket az autóból, mer'hogy más cégnek volt utána hozzáférése. Délután egyre megértettem kedves társaimmal mi is a bajom, rögtön elkeztek túrkálni az OEM-től (!!)kapott(!!) szofverfrissítések között, míg találtak egy bejegyzést, igen ök már kijavították ezt a hibát. Bugfixet össze-mergelni, minden működik, öröm a szívemnek látni, milyen büszkék is magukra. Csak suttogva teszem hozzá, hogy februárban ez működött, csak amilyen lelkiismeretesek, az összes OEM által szállított update-t (ami ugyan egy másik alkalmazásra íródott eredetileg), gondolkodás nélül bemásolják a mi szoftverünkbe, ezáltal ugye, meg lehet spórolni a gondolkodást, és megkerülni a rendszertervezést. Éljen a process, a mérnöki kíváncsiság, a megfontoltság, és a felelősség, ez utóbbi szerencsére az övék. Szóval, holnap reggel is ott kezdek, de szerencsére csak 9 után kaptunk slotot az autóra.

8 liter alatt

Ennyit bírt enni az állat. Lévén 1.8liter, és 10 éves concept, ez nem is olyan sok, valahova ide saccolja a szervízkönyve is a vegyes használatot. Az pedig igazan vegyes, némi város (falu) indulás-érkezéskor, közte olyan jó 15km pálya és valamennyi közút, összesen majd 30km. Szóval, eddig jól viselkedik, ami megnyugtat, pedig (kiszámolható) pakolom bele a kilómétereket, ahogy kell.
6án megyek haza, osztálytalira elsőkörben, de igyekszem megint annyi-mindenkit belesűríteni, amennyit bírok. Majd meg kell probáljak olyan hamar elhúzni melóból, amilyen hamar csak tudok, ez persze sosem kiszamitható. Most (este fél7-kor) éppenséggel még nem tudom, megyek-e holnap Münchenbe, vagy sem. Az élet szép.
Amúgy elvileg túl vagyok az egyik költözés hivatalos részén, most már látom, ez elég hamar le tud menni, ha az ember nem fut felesleges köröket a tudatlánsaga révén. Tapasztalt öreg harcos leszek ezen a téren. Egyszerűen elképzelni is nehéz magyar aggyal, milyen könnyű is tud lenni a bürokrácia, ha szervezett.

Komfort növekedés

Jelentem, a hétvégén ismét nagy komfort előrelépést tettünk, lett egy asztal a lakásban, és én még szereztem egy szekrényt is, szóval már nem csak a bőröndből élek, ami sosem hittem, hogy zavarni fog. De most hihetetlenül boldog vagyok a kis Ikea-s Aspelund komódommal. Igen ez fogja a háloszobámat is meghatározni, ha majd oda jutok, de ez még egy jó hónap.
Ezen kívül a hétvége eseménytelenül telt, még csak net sem lett, bár remélem hamarosan lesz. Ma még elvileg elmegyünk várost nézni (Altstaetten), majd holnap vissza gürcölni.
A hétvégén kiderítettem a rádió szériaszámát, és holnap (mert persze melóhelyen hagytam a kis progit) remélhetőleg kiderítem a kódot, oszt szólhat a zene. Sajna csak magnós a dolog, de ez is több mint a semmi.

Lakás és autó 2.

Rá kellett jönnöm, a rádió az autóban nem működik kód nélkül, ami meg persze nincs sehol a papírok között. Persze aki ismer mondhatná, hogy attól, hogy kerestem, még épp ott is lehet. Ez igaz, de tény, hogy nem sokat segít ha ott van, de nem lelem. Ellenben találtam neten egy progit, ami megmondja, ha tudom a sorozatszámot (és még nem ütötték át valamelyik szervízben). Ehhez meg szét kell szedni a műszerfalat, szóval még nem érzem úgy, hogy kint lennék a vízből. Meg még a hónap vége előtt el akarom vinni szervízbe, csak, hogy otthagyjak sok-sok pízt, és nyugodtabb legyek. Még arra sem jöttem rá melyik nyári gumi szettet kéne megtartanom:
1. Michelin Energy XT2
2. Bfgoodrich profiler2
a második indul előnnyel, mert ez van rajta most. Akinek van valami nyomós oka miért is kéne az első kerékre szavaznom, az szóljon gyorsan, vagy hallgasson örökre.
Ádámék lakása alakul, már kifestették egy részét tegnap, jó festékszagban aludtam, sőt hatalmas komfort előrelépést tettünk (nem, még nincs net, illetve valami átszivárog a szomszédból), van lámpa a szobákban. Nos igen, az élet apró örömei, tudok elalvás előtt olvasni. A következő komfortfokozat valami kis szekrény vétele, amit majd át tudok vinni magamhoz, és addig is kipakolhatom legalább az alsóneműt a kofferból.
Az én lakásomhoz is megjött a szerződés, már aláírtam, csak egy-két részlet a kaucióval kapcsolatban nem világos. Most tényleg azt akarják, hogy nyissak egy új bankszámlát ehhez?!
Persze az egy újabb fél napot von el valamelyik szép munkanapomból, főleg, ha azt is komolyan gondolják, hogy St Gallenben kell ezt tennem. Jah, a cég akitől bérlem, valami töröké, szóval félő, hogy ezt a kauciót sem látom soha viszont.
Eddig minden olyan egyszerű volt itt a közigazgatásban, de most kezdenek a dolgok egy picit a fejem fölé csapni. Nah sebaj, az a probléma ami nem oldja meg magát, nem érdemli meg a figyelmemet.

Lakás átvétele, és egyéb apróságok

Ádámék átvették a lakást. Illetve csak átvették volna, ha ki lett volna takarítva. Persze nincs más választás, ott alszunk, de egyenlőre a kipakolás csak álom, takarítónő, festő, parkettázó járja a lakást napközben, így minden reggel visszapakol mindent a táskába, hogy könnyebben hordozható legyen. De tiszta és lakható lesz, elvileg, egyszercsak.
Én átvettem a kocsit, még mindíg tetszik, szép formájú autó. Tegnap tankoltam vettem autópályamatricát, oszt kíváncsian várom, mennyit eszik százon. Nem lesz sok idő mire kiderül, napi, oda vissza 55km Altstätten, ennél egy pöttyet hosszabb lesz Rebstein. A kocsihoz két szett nyári, és egy eléggé lehasznált téli gumi jött, asszem a rosszabb nyárigumi szettet kidobom, a tárolás perpill nem megoldott, de még ki kell találjam melyik is a rosszabb.

Itthon

Hazajöttem a hosszú hétvégére, szerencsére itt nem sok minden változott az elmúlt hónapban. Az élet szép, és nyugodt errefelé. :-)
A Polo nagyon jól viselkedett a hosszú úton, és Ádámék ki is takarították tegnap, azt mondják gyönyörű lett. Persze visszafelé sokkalta több csomag lesz, én is viszem ki a konyhai starter-kitemet. Még meg kell néznem, evőeszköz van-e itthon. Vettem felfújható ágyat, minden későbbi vendégem készüljön fel, ez lesz a vendégágyam, ez elején meg én alszom rajta, amíg nem lesz más.
A holnapi nap még elég zsúfolt lesz, ebéd maminál, utána este apunál, és még talán haverok. Ja, és nagybátyámékhoz is be kéne nézni, ha hazaérnek Örvényesről. Persze még anyáknapja is lesz. Hétfőre meg még a fogorvost kéne beiktatni, csak persze elfelejtettem felhívni. Majd kialakul.
Ma Alexáéknál voltam, a pöttöm gyarapodik, már totyog, de ezt ti nem nálam jobban tudjátok. Én mindíg meglepődöm, hogy lesz egy öntudatlan csöppségből értelmes emberi lény. Tudom, tudom, már előtte is az, de inkább csak a lehetősége van meg benne.

Hóhatár 2.

Egy picit megtöröm az időrendi egységet, ez a kirándulás még vasárnap történt, szigorúan a Forma-1 után.
Egy kis tavacskát akartunk megnézni, most, hogy már jó idő van, de hamar kiderült, a kissebb völgyekben még javában áll a hó. Kicsit olvad a teteje, de azért, ahogy azt a patakparton láttam, gond nélkül üti a két méteres vastagságot.
Igen, az ott a képen egy patak, a kis fekete pötty meg én vagyok, velem szemben, a patakparton a hó vastagsága jó két méter. A fényképezés távolról készült, mert a társaság egyetlen más tagja sem érezte úgy, hogy ezen a lejtőn a lemenetel megfelelően biztonságos. Én persze leszaladtam, néha derékig süllyedve. :-)
Magabiztosan állítottam, semmi vész, a hó nem elég vastag, a lejtő nem elég meredek egy lavinához, és a második állításomat még ma is tartom.
Persze itt ott, kicsiny repedések látszottak a hó tetején, de ezt már csak felfele realizáltam, akkor meg már mindegy volt úgy is. Később még láttunk, hallottunk több lavinát is, kicsiket, és nagyobbakat. Érdekes és elgondolkodtató látvány, illetve hanganyag. Kilóméterekről látszik, ahogy végigreped, és mennydörgő robajjal elindul, piszkos nyomot hagyva maga után.
Ja, csütörtök reggel indulunk haza, majd próbálok mindenkivel beszélni, nektek addig is kellemes hétvégét.

Autóm lesz...

Na, végül csak lesz autóm nem mintha nem sajnálnám, hogy nem motort veszek, de a szükség nagy úr, és most olyan valami kell, ami haza is visz. Még nincs nálam, de várhatóan jövő hét elején mejön a rendszám (postán), és onnantól az enyém. Persze ki is kell fizetni. Mint mindíg ilyen esetben, egy pöttyet felette van a lélektani határnak, de szerencsére nem sokkal. Jó állapotúnak tűnik, női tulajtól, kicsit jobbra húz fizikai nyom nélkül, és kicsit nyikorog nagyobb döccenőknél a jobb első felfüggesztés, de autó, amiben bízom, kibír egy-két utat hazáig, és vissza is persze. egész szombaton kerestük a megfelelő árkategóriájú autót, nem olyan sok km-rel, és persze mikor ehhez jutottunk, már a hely rég bezárt, szóval ma reggel meló előtt mentünk vissza, és le is foglalóztuk egy rövid tesztvezetés után. Nem csigázom tovább a kedélyeket, egy '98as Ford Escortról beszélek, 1.8 16V, két légzsák, ABS, szóval valamilyen szinten fedezve is vagyok. :-)
A rendszám már érdekes, hiszen még kétszer költözöm a következő két alig több mint egy hónap alatt, és persze ezekhez mind új forgalmi kell ezeknek, persze nem ingyen, de ha a rendszám megtalál a jövő héten, akkor pöpec vagyok. Szerencsére mindenütt beszélnek angolul.
Épp indulok az első német órámra, bár a titkárnő csajszi elfelejtette elintézni, ma meg persze szabin volt, ahogy azt illik, de egy másik megoldotta, ma elmegyek próba-órára. Na, indulok is, mert elkésni nem illene, ha már berimánkodtak. azt még mindíg nem tudom, szerda este, vagy csütörtök reggel megyek-e haza-haza.

Egy másodperc időzóna

12756*3.14/(23*60+56)/60=0.464877km.
Meg ne kérdezzétek ezt meg most minek, mert nem tudom.

München, és a többiek

Szóval ma Münchenben voltam. Hajnali kelés, iccakai érkezés, és újabb bizonyíték, hogy rendszerismeret nélkül nem lenne szabad embereket dolgozni hagyni. Persze akkor egész müncheni részlegnek nem lenne értelme. Ahogy Németországnak sem sebességlimittel az autópályán (csak azok a kamionok...). Szóval a HIL tesztek végzésének egyesek szerint az az egyetlen feltétele, hogy tudja az ember kezelni a HIL-t. Erre egy technikus is elég lenne, vagy bárki aki oda tud figyelni kb. egy óra hosszat, és talán van valami programozási alapismerete. Aztán meg lehet csodálkozni, miért nem jók az eredmények. Vagy valaki majd megcsinálja. Az, hogy lenne más dolga is, kutyát nem érdekel. Szóval, ma én is megtanultam HIL teszteket csinálni. Ez persze nem baj, jó állásokat lehet vele találni.
Egyébként nem történt semmi igazán érdekes, elvileg postán van a lakásszerződésem, és holnap után megint teszünk egy kört autó ügyben, most már autóval, nagyobb kört, és remélhetőleg több sikerrel. Holnap meg 10re be vagyok jelentkezve a bankba. Egy újabb lépéssel közelebb a boldogsághoz.
Ez a Buchs, a helyi nagyváros, elég érdekes. Nem is értem, hogy nem lesz az összes tizenéves alkoholista. Semmi éjszakai élet. Még az első hétvégén kimentünk megnézni, milyen is az a fő utca, de este nyolckor már egy teremtett lélek sem jár sehol. A városban van egy szép kis tó, tényleg kellemes hely, azt hinné az ember, de mikor rájön, hogy az az egyetlen hely ahová el lehet menni, hááát...
Ja, és megtudtam, 20km-es gyorshajtásnál már veszélyben a jogsi. Mindenki figyelmébe, melegen. Én meg reménykedem, hogy két hete péntek este tényleg nem fotóztak sehol. Bár egyik kolégámnál láttam, tényleg jó minőségű képeket készítenek.

Tartózkodási engedély

Na, hát végre ilyenem is van, kerek 5 évre. A munkavállalási már korábban megjött, de arra nem is nagyon van szükségem, amíg nem jön az ellenőrzés. Hosszan vártam a tartózkodáira, majd egy hetet várt rám itt a hivatalban, de immár nálam van, szabad az út a bankszámlához, le lehet zárni végre a betegbiztosítást, szóval alakulnak a dolgok. A hivatal is egy egész másféle dolog mint otthon: volt előttem egy ember mikor beérkeztem reggel, és ezzel együtt sem töltöttem bent 5 percnél többet, pedig fizetnem is kellett, meg minden.
A hegyek egy új arcot mutattak ma nekunk, szép felhős, ködös táj vett minket körül egész nap. Gyönörű látvány ahogy a hegy dereka párában áll, a tetején meg virít a hó.
Néha egy picit sajnálom is, hogy nincs egy igazán jó fotóapparátom. Jövő hétfőtől németórára is fogok járni, és most tényleg. Egyébként sokat számít már az is, hogy német nyelvterületen él az ember, már nem zár a tudatom kapásból, hogy úgysem értem mit mond, inkább töltsük hasznosabban az időt amig beszél...
Ja, és megkaptam az új céges laptopot is, persze minden német, de elvileg hét végére lesz rendszergarázda jogom, az majd alakít a dolgon... :-P

Május elsején még nem saját autóval megyek haza

Reggel a hotelben reggeliztünk, és meg kellett állapítanunk, hogy itt a hétvégék, bizony húsmentesek. Nem az első eset, hogy mikor így hétvégén kora hajnalban :-) lekászálódunk a reggelihez, az asztalt már kifosztva találjuk. A néni ezt észrevette, és valami péksüteményt frissített, de a hidegtálas tányéron biza csak a sajt maradt. Amúgy sem a kedvességükről híresek.
Délelőtt elmentünk autót nézni. Gyalog, mint az állatok. Ádám még nem tudta átvenni az autóját, pontosabban a rendszámot hozzá, nekem meg néztük az autót. Eddig minden hétvégén volt autónk, hála a Lommeli kirándulásaimnak, de most csak a lábunk maradt. Persze, itt a városban semmi elfogadhatót nem találtunk a limit alatt. Meg kell valljam, egy suzuki swift-en gondolkodom. Tuti el tudnék viselni valami erősebb jószágot -nem árthat a hazaúton - bár a megbízhatósága jó pont.
Délután elmentünk egyet sétálni a környéken,

azóta meg itthon punnyadok, és várom Adrit, hogy beszélhessünk.
Múlt héten elmentünk a hóhatár fölé is, pöttyet felkészületlenül.

Megjött. :-P

Az előző részek tartalmából,

avagy az első bejegyzés, és mint ilyen talán egy csöppet hosszabb is lesz.

Nemrégen "költöztem" messze kis hazánktól, munkaokból, Liechtenstein mellé.
Ez az első valódi blogbejegyzés kapásból két ponton is módostításra szorul.
Nem hiszem, hogy valóban költözésnek lehet nevezni azt a két táskával történő ideutazást, amit műveltem.
A második pont, a hely megnevezése. A profilban a hely megnevezésénél Rebstein-t adtam meg, ami jelen pillanatban nem igaz. De - és ez volt a hét jóhíre számomra - ott fogok lakni az elkövetkező évben (legalábbis most úgy tűnik). Több visszautasítás után, csütörtökön felhívtak, kiadják nekem ezt a lakást. Nem mintha tényleg mindent megtettem volna ezért a lakásért - sőt, igazság szerint személyesen még csak kívülről láttam - hiszen én az idő java részét, mióta a liechtenstein-i cég alkalmazottja vagyok, Lommelben töltöttem, a Ford tesztpályáján. Így a lakást kollégám, és barátom Ádám segítségével sikrült megnyernem. Ő intézett mindent ezzel kapcsolatban, az összes papírt kitöltötte helyettem, meg minden, és nem csak ehhez a lakáshoz. Örök hálám neki.
Ezután persze felvetődik a kérdés, hol is lakom mostanság. Nos, hát igen, a helyzet az, hogy
pillanatnyilag (és az első) bejelentett svájci lakcímem egy hotel a Buchs melletti Werdenbergben, közvetlenül a vár alatt.

Miért is kezdtem ebbe bele...

hisz nem vagyok egy (napló)író ember. Ezzel együtt úgy érzem, hogy elég sok minden változik most körülöttem, és azt hiszem ez a számomra legkönnyebb módja, hogy mindenki akit ez érdekel, figyelemmel követhesse.

Egy rövid idézetet tennék ide, Rejtő Jenő tollából:

"Akkoriban lejöttem a hajóról, akkor elhatároztam, hogy naplót írok. Ez akkor volt, hogy előzőleg leereszkedőn csevegtem egy utassal, mert akkor már felvettem a sors akaratából nevelő lett halottnak néhai ruháit. . .
Mindegy. Szóval. A fő, ahogy mondani szokják, a szépirodalom. Mert naplót írni, ez később kiderül, mint egy tettes: az szépirodalom."