Mászás, végre igaziból

Szóval, voltunk mászni. Ádám feleségének a báttyával, Szilárddal. Minthogy Ő hívott, az útvonalválasztás is rá esett. 150m, 4essel indul utánna 3asok.
Előtte, azért, ismerkedés céljából, egy kisseb 20mes falat is megmásztunk, majd ezen sikereken felindulva, először alulról lestük meg a kinézett helyet, itt megint csak nőtt az önbizalmunk, nem néz ki ez olyan vészesnek. Neki is indultunk, Szilárd mászott elő az első kötélhosszon, szépen felért, majd én is. A következő kötélhosszon én mászom elő, ugye a leírás szerint, már csak 3-as, nehogy már szégyent valljak. De én azért csak szívom a fogam, itt egy kitettebb mászás, de messze még a következő nittfül, oda meg hogy a francba lehet feljutni. No, végül azért ezen is túljutunk, de egyszer bele kellett kapaszkodnom a köztesbe, mert hát mást nem igazan találtam. Aztán tényleg egy könnyebb szakasz, a kötél már-már csak ezért kell, mert alattunk azért mélység van. Utána egy könnyebb szakasz, a kötelet is csak húzzuk magunk után. A következő sziklafal alatt rövidebb tanakodás, de úgy döntünk, az első stand-ig felmegyünk, oszt ott döntünk a hovatovábbról. Ez sem egyszerű, de fent vagyok, aztán jön Szilárd, és eldöntjük, le is kell jutni, jobb lesz itt visszafordulni. Lefelé a könnyebb szakaszon kerülünk kisebb bajba, mert bár a könyv szerint elégnek kéne lennie a kötélnek, de mégiscsak hiányzik alattam még 10-15 méter az alsó biztosítás miatt. No, heveder elő, köztes stand, majd egy beépített kötélgyűrű segítségével mind anyagi, mind eszmei veszteség nélkül leérek. Innen már tényleg ereszkedés, csak az alján egy figyelmeztetés, hiba lett volna továbbmennünk, mert a kötél kihúzásakor nem vettük észre a csomót, ami így szépen el is akadt a krabínerben szóval Szilárd újra felmászott az eslő stand-ig. Onnan már csak egy óra gyalog. Kocsiba, haza, sör, kád, pihi. Szilárd hív, nem hagyta nyugodni a sok eltérés, megnézte a könyvet még egyszer, hát nem azt másztuk amit terveztünk, az eleje négyes, utána ötös, majd hármas, aminek a közepén visszafordultunk, meg megintcsak 5-ös nehézségi fokú. Így utólag, csak gratula magunknak, de ha előre tudom, lehet el sem indulok. :-P
De, a büszkeség marad, túl vagyok életem első több kötélhosszas mászásán (a visszafordulásig 120m), és még a felelősségtudatom is a helyén van, nem forszíroztuk, amit nem kellett volna. Azt hiszem, talán erre vagyok a legbüszkébb.
Az idő szép volt, napsütés, jól le is égett a lábam.

Kirándulás, vendégek

Úgy tűnik, kicsit elhanyagoltam ezt a blog dolgot az utóbbi időben. Pedig sok minden történt, vendégeim is voltak, többen is. Először Édesapámék, majd hugomék, most épp Köbli Tomi és Dóri.
Mindenkivel kirándultunk egy jó kört, voltunk a Säntisen a lányokkal gyalog, apuékkal lanovkával, tegnap pedig a Hocher Kasten-en. Mákunk volt, mindíg szép időt fogtunk ki, az elsőn még friss hóval is találkoztunk. Csak meg kell tanuljak síelni a télen.
Legutoljára, mikor otthon voltam vettem egy görkorcsolyát, most éppen tanulok ezzel közlekedni. Az elején nem is tűnt ez olyan egyszerűnek, de tegnap Ádámékkal elmentünk egy kisebb körre, és rá kellett ébredjek, nem is vagyok olyan rossz, persze az évek, és a rutin még hiányzik. Persze nagyon erőnlétbeli problémákra nem is számítottam. Megjegyzem, vizes úton csúszik.
A hétvégén ráadásul nem volt melegvíz az egész tömbben. Mókás dolog lehetett Tamáséknak megérkezni nyugtra, ahol épp nincs melegvíz a fürdéshez. De most már van, meg lehet nyugodni.
Közben alakul Adri látogatása is, bár nem olyan egyszerű, mint hittem. Azt reméltem, másfél hónap elég a vízum időpontkéréshez. No, hát svájcban nem, így eggyel több napot töltök otthon. Jövő héten, 14-e reggelre lett időpontom, már minden megvan, csak egy kérdőívet kel még kitöltsek, de ahhoz elfogyott a cérnám, majd később.

Egy törölt járat, és következményei

Hétfőn, hajnali fél hétkor már az innen legalább egy órányira lévő zürichi reptéren kezdtem a hetet. Kollégákkal mentem, ezért tényleg a gépem előtt jóval (több mint 2 órával) érkeztem meg. Ők szépen becsekkoltak, oszt gondoltam, nosza-rajta, tegyek én is ugyanígy. Tábla les, nincs pult. Miért is? Ja, hogy törölték. Keressünk megfelelő pultot, ott is van a folyosó végibe'. Semmi gond, tök jó, hogy ilyen hamar kiért, alig kicsit később érkezik Brüsszelbe, Genfen keresztül, sok-sok bocsánat, és 5 frank a kávézóban. Erre nem kerülhet sor, mert a genfi gép alig fél óra múlva indul, tehát már a kapuknál kéne lennem. Semmi gond, elértem, még mielőtt a nevemet olvasták volna. Pedig mindíg mókás hallgatni, mit küzdenek vele. Genf, átszállás, sor, de elérem. Brüsszel, késve, ügye, többi kolléga Münchenből már borostás. Én azért csak vakaródzom, volt nekem egy táskám is. Ismerős jelenet, pult keresés. Megvan, de sehol senki. Újabb kör, nincs másik. Hoppá, de van itt egy csengő. Kedves néni, kérem szépen, hol a csomagom? Valószínűleg elakadt Genfben, de estére elvileg megjön, telefonálunk, kivisszük, bocsi. Irány Lommel, meeting estig. Közben hívnak, csomag megvan, címet megadtam, 7re odaér. Este 8 körül becsekkolás a hotelbe, kérdezem, van-e csomag. Nincs. No sebaj, majd később. Vacsi, 10 óra múlt, csomag még mindíg nincs. Mivel ez egy üdülőtelep, a recepció egy olyan 5-6 perc séta a hoteltől. Sebaj, akkor ebben a ruhában töltjük a holnapi napot is. Szóval szappan, és mosás. Már majdnem végzek 11 óra van, csörög a telefon, itt a batyu. Ámde mindenem vizes. Azért a zsák az kell. Szóval csurom vizesen, irány a recepció. Alig nevettek ki, de legalább van tiszta alsóneműm.
Innentől a hét jól telt, épp csak tegnap hazafelé a reptérről tévedtem el csöppet, de ez már nem tud meghatni. Kellemes hétvégét.

Lommel megint

Már megint lommeli túrákat teszek munkaidőben. Bár fárasztó, de ezeket szeretem, mindíg öröm együtt dolgozni olyanokkal, akik értik is mit miért csinálnak. Meg tényleg tetszik a hotel és környéke ott, kellemesen otthonos, egyszer még szívesen eltöltenék ott pár napot munka nélkül is, bár akkor valószínűleg hamar hiányoznának a hegyek, mer'hogy az bizony alföld, nem picit. Melónak is más, bármikor beülni az autóba, menni egy kört a handling-tracken, mint egész nap az irodában ülni, vagy meetingre járni.
Az elmúlt két hétvégén elmentünk kirándulni, csak ide, a ház mögötti dombokra. Azért hamar kiderült, hogy ezek a dombok is, hamar felette járnak az 1000 méternek. Pedig az ablakból ezek csak pici másai a mögöttük látható hegyeknek. Sajnos, mászni nagyon ritkán jutok el, nehéz időpontot egyeztetni, pedig Ralf beígért egy sziklát, olyan 8-10 kötlhossz magasat. Nem mondom, tartok tőle, hogy nem fogom bírni, de kit érdekel. Ádámékkal is elhatároztuk, hogy rendszeres kisebb-nagyobb túrákat teszünk, az élet szép.
Végre valahára olybá tetszik, tényleg végére értem a papírmunkának a költözés körül, és talán a következő hónappal, a bútorvásárlási project nagy részén is túl leszek, persze tutira lesz még ez-meg-az, ami nélkül nem élhetek.
Nem tudom mikor megyek haza, talán két hét múlva, ezen még gondolkodnom kell.

Bútorok

Megjöttek hétfőn az új bútorok, könyvespolc, ágy, és kanapé. Szóval, kezd szoba formát ölteni a nappali, és a háló is (majd egyszer teszek fel képet, hátha valakit érdekel). Sajnálatos módon nem vettem észre, hogy az ágyhoz a deszkákat külön kell rendelni, így az még nincs, alszom továbbra is a földön a felfújható matracon. Nem tudom igazából miért nem a kanapén, ha már az Bettsofa, talán csak a megszokás miatt. Mindenesetre, holnap, ha esik megpróbálok elmenni az ágydeszkákért, és akkor már átköltöztetem az ágyra a matracomat, azt nevezném én kényelemnek. A másik lehetőség, ha az idő engedi, hogy egy helyi kollégával elmegyünk sziklára. Ez sem rossz, gond nélkül üti az ágyban alvás lehetőségét. Ez utóbbit egyrészt a hétvégén, másrészt tegnap egy céges össznépi meeting keretében úgyis megtapasztaltam. A meeting jó volt, csak kicsit elkeserítő látni, hogy kedves kollégáim sokkal inkább lovagolnak a szavakon, mintsem értenék a konkrét problémákat, rosszabb esetben magát a rendszert (persze az is lehet, ez a kettő együtt jár). Nekem szerencsére sikerült megszabadulnom az előadás megtisztelő lehetőségétől, csak mint csendes szemlélő voltam jelen, majd mai napot azzal töltöttem, hogy megpróbáljam rendbetenni a nagyszájúak által okozott féreértéseket a projectben. Persze az a kisebbik baj, ha úgy csinálnak hülyeséget, hogy tudunk róla. :-P
Hétvégén a kokszossal hazamentem, egy osztálytalálkozó apropóján. Jó volt a régi arcokat látni, látni, hogy még élnek és haladnak ők is az élet országútján (persze ott sem mindenki tudja, előre-e). Sajnálom, hogy voltak akik nem jöttek el.
Jó volt ugyanúgy, látni a barátokat, mind az osztálytalin, mind másutt, és persze nem utolsó sorban, a családot is.
Kokszos jól teljesített, kifelé 7.2 volt az átlagfogyasztás, ami otthon, a kis utakon szépen felugrott 8 körülre, visszafelé, lefelé az alpokból meg lement egészen 7-ig. Szóval, azért jó kis autó ez, csak kihúzzuk együtt egy darabig...

A kis kokszos

Tegnap elvittem a kocsit egy általános felülvizsgálatra, mielőtt nekiindulok a hosszú útnak. Előtte ugye, két héttel egyeztettem az időpontot, ami után fél órával fel is hívtak, hogy az mégsem jó, elnézték, így született a tegnapi időpont. Ez azért fontos, mert mutatja, hogy tényleg van, jó telefonszámuk hozzám.
Szóval tegnap elvittem, reggel készségesen átvették, megígérték, hogy csekkolják, mit mennyiért kell cserélni, meg minden, oszt felhívnak. Sőt, azt is felajánlották, elvisznek kocsival a melóhelyre, szerencsére én ezt már korábban leegyeztettem Ádámmal, aki szépen fel is vett, és bevitt dógozóba. Kettő körül már tűkön ültem, ha valamit rendelni kell, akkor hogy lesz az itt holnapra, ha még meg sem rendelték, szóval felhívtam őket. Közölték (itt pontatlanságok lépnek életbe a nyelvi nehézségek miatt, a srác sajna nem beszél sokkal jobban angolul, mint én németül), hogy az első futómű kuka, annyira elkorrodált. Hát van hangja, ezt nem tagadhattam, de, hogy tropa lenne, az meglepett, és mi tagadás raccsra is vágott, szépen. Magamba zuhantam, és melléestem. Mindeneserte megkérdeztem biztonságos-e vezetni, azt mondták, nyugodtan, de a műszakin nem fog átmenni, a javítás, meg drágább a kocsinál. Mondtam azért csináljuk meg a kötelező szervíz részét. Oszt megint vártam, hogy hívjanak. Fél hatkor, mer'hogy háromnegyedig vannak nyitva, megint rájuktelefonálok, hogy azzal hogy állnak. Aszondják, nem nézték meg, mert nem tudják mikor lesz a műszaki. Én ugyan nem látom az összefüggést eközött, meg, hogy azt mondam csinálják azért meg, de fogjuk rá, nyelvi nehézségek. Ekkor még megbeszéltük, másnap reggel beugrom, hogy megnézzem miért is sírnak, meg, hogy egyeztessük a továbbiakat. Másnap (ma), Ádám Münchenbe ment, szóval, ahhoz, hogy bejussak, iszonyat korán kellett kelni, de ez van. Szerencsére, egy jó régen külföldre szakadt hazánkfia felajánlotta, hogy eljön velem, így nem sokkal nyitás utánra odamentünk, és jól alánéztünk, némi verbális információcserével együtt. Kiderült, ami tropa, az az alváz. Valóban itt ott, szépen elkorrodált. De állítják, biztonságos, és én is úgy érzem, egy olyan vastag zártszelvények ez még nem árt. A futóműnél egy gumi nyikorog, amit 500CHF lenne cserélni, szóval, inkább nyikorogjon. Johann, a kollégám, megjegyezte, WD-40, mindenen segít. Ezután leegyeztettük megint, hogy csinálják meg a kötelező szervízt, és bólogattam, majd a nap folyamán meg is csinálták. Ott is hagytam egy jó valag pénzt, de van pöcsét mindenütt a szervízkönyvben, ahol kell, sajna az új bordásszíj egy picit visít, de annyi baj legyen, majd összekopik.
Szóval reszkessetek, holnap megyek haza.

A szemét

Na, erről még nem írtam. Perdig érdekes, hogy ezek a svájciak hogyan oldották meg a válogatás dolgot. Alapvetően a szemétbe, csak az éghető dolgok kerülhetnek, például a levárosüveg már nem. Azt el kell mosni, és úgy elvinni egy gyűjtőhelyre. Ilyen még az alumínium doboz (sörös), és az éghetővel nem összeegyeztethető kartonpapír is. Ez utóbbit szépen fel kell darabolni, összekötözni, és így elvinni az átvevőhelyre. A normál konyhai hulladékot, meg egy előre megvásárolt officielle zacskóba rakni, így mindenki pont annyit fizet, amennyit szemetel. Persze lehet normál zacskóba is rakni, de arra matricát kell rakni, méretének megfelelően.
Persze egyes kollégáim annyira magyarok, hogy inkább hazaviszik. :-)
Mindenesetre érdekes, hogy az, hogy a nem normál konyhai hulladékot ingyen leadhatod, míg a többiért fizetni kell, mennyire erős kényszert ró a helyiekre. Persze, ez általánydíjjal itt sem működne szerintem.