Lommel megint

Már megint lommeli túrákat teszek munkaidőben. Bár fárasztó, de ezeket szeretem, mindíg öröm együtt dolgozni olyanokkal, akik értik is mit miért csinálnak. Meg tényleg tetszik a hotel és környéke ott, kellemesen otthonos, egyszer még szívesen eltöltenék ott pár napot munka nélkül is, bár akkor valószínűleg hamar hiányoznának a hegyek, mer'hogy az bizony alföld, nem picit. Melónak is más, bármikor beülni az autóba, menni egy kört a handling-tracken, mint egész nap az irodában ülni, vagy meetingre járni.
Az elmúlt két hétvégén elmentünk kirándulni, csak ide, a ház mögötti dombokra. Azért hamar kiderült, hogy ezek a dombok is, hamar felette járnak az 1000 méternek. Pedig az ablakból ezek csak pici másai a mögöttük látható hegyeknek. Sajnos, mászni nagyon ritkán jutok el, nehéz időpontot egyeztetni, pedig Ralf beígért egy sziklát, olyan 8-10 kötlhossz magasat. Nem mondom, tartok tőle, hogy nem fogom bírni, de kit érdekel. Ádámékkal is elhatároztuk, hogy rendszeres kisebb-nagyobb túrákat teszünk, az élet szép.
Végre valahára olybá tetszik, tényleg végére értem a papírmunkának a költözés körül, és talán a következő hónappal, a bútorvásárlási project nagy részén is túl leszek, persze tutira lesz még ez-meg-az, ami nélkül nem élhetek.
Nem tudom mikor megyek haza, talán két hét múlva, ezen még gondolkodnom kell.