Hóhatár 2.

Egy picit megtöröm az időrendi egységet, ez a kirándulás még vasárnap történt, szigorúan a Forma-1 után.
Egy kis tavacskát akartunk megnézni, most, hogy már jó idő van, de hamar kiderült, a kissebb völgyekben még javában áll a hó. Kicsit olvad a teteje, de azért, ahogy azt a patakparton láttam, gond nélkül üti a két méteres vastagságot.
Igen, az ott a képen egy patak, a kis fekete pötty meg én vagyok, velem szemben, a patakparton a hó vastagsága jó két méter. A fényképezés távolról készült, mert a társaság egyetlen más tagja sem érezte úgy, hogy ezen a lejtőn a lemenetel megfelelően biztonságos. Én persze leszaladtam, néha derékig süllyedve. :-)
Magabiztosan állítottam, semmi vész, a hó nem elég vastag, a lejtő nem elég meredek egy lavinához, és a második állításomat még ma is tartom.
Persze itt ott, kicsiny repedések látszottak a hó tetején, de ezt már csak felfele realizáltam, akkor meg már mindegy volt úgy is. Később még láttunk, hallottunk több lavinát is, kicsiket, és nagyobbakat. Érdekes és elgondolkodtató látvány, illetve hanganyag. Kilóméterekről látszik, ahogy végigreped, és mennydörgő robajjal elindul, piszkos nyomot hagyva maga után.
Ja, csütörtök reggel indulunk haza, majd próbálok mindenkivel beszélni, nektek addig is kellemes hétvégét.

Autóm lesz...

Na, végül csak lesz autóm nem mintha nem sajnálnám, hogy nem motort veszek, de a szükség nagy úr, és most olyan valami kell, ami haza is visz. Még nincs nálam, de várhatóan jövő hét elején mejön a rendszám (postán), és onnantól az enyém. Persze ki is kell fizetni. Mint mindíg ilyen esetben, egy pöttyet felette van a lélektani határnak, de szerencsére nem sokkal. Jó állapotúnak tűnik, női tulajtól, kicsit jobbra húz fizikai nyom nélkül, és kicsit nyikorog nagyobb döccenőknél a jobb első felfüggesztés, de autó, amiben bízom, kibír egy-két utat hazáig, és vissza is persze. egész szombaton kerestük a megfelelő árkategóriájú autót, nem olyan sok km-rel, és persze mikor ehhez jutottunk, már a hely rég bezárt, szóval ma reggel meló előtt mentünk vissza, és le is foglalóztuk egy rövid tesztvezetés után. Nem csigázom tovább a kedélyeket, egy '98as Ford Escortról beszélek, 1.8 16V, két légzsák, ABS, szóval valamilyen szinten fedezve is vagyok. :-)
A rendszám már érdekes, hiszen még kétszer költözöm a következő két alig több mint egy hónap alatt, és persze ezekhez mind új forgalmi kell ezeknek, persze nem ingyen, de ha a rendszám megtalál a jövő héten, akkor pöpec vagyok. Szerencsére mindenütt beszélnek angolul.
Épp indulok az első német órámra, bár a titkárnő csajszi elfelejtette elintézni, ma meg persze szabin volt, ahogy azt illik, de egy másik megoldotta, ma elmegyek próba-órára. Na, indulok is, mert elkésni nem illene, ha már berimánkodtak. azt még mindíg nem tudom, szerda este, vagy csütörtök reggel megyek-e haza-haza.

Egy másodperc időzóna

12756*3.14/(23*60+56)/60=0.464877km.
Meg ne kérdezzétek ezt meg most minek, mert nem tudom.

München, és a többiek

Szóval ma Münchenben voltam. Hajnali kelés, iccakai érkezés, és újabb bizonyíték, hogy rendszerismeret nélkül nem lenne szabad embereket dolgozni hagyni. Persze akkor egész müncheni részlegnek nem lenne értelme. Ahogy Németországnak sem sebességlimittel az autópályán (csak azok a kamionok...). Szóval a HIL tesztek végzésének egyesek szerint az az egyetlen feltétele, hogy tudja az ember kezelni a HIL-t. Erre egy technikus is elég lenne, vagy bárki aki oda tud figyelni kb. egy óra hosszat, és talán van valami programozási alapismerete. Aztán meg lehet csodálkozni, miért nem jók az eredmények. Vagy valaki majd megcsinálja. Az, hogy lenne más dolga is, kutyát nem érdekel. Szóval, ma én is megtanultam HIL teszteket csinálni. Ez persze nem baj, jó állásokat lehet vele találni.
Egyébként nem történt semmi igazán érdekes, elvileg postán van a lakásszerződésem, és holnap után megint teszünk egy kört autó ügyben, most már autóval, nagyobb kört, és remélhetőleg több sikerrel. Holnap meg 10re be vagyok jelentkezve a bankba. Egy újabb lépéssel közelebb a boldogsághoz.
Ez a Buchs, a helyi nagyváros, elég érdekes. Nem is értem, hogy nem lesz az összes tizenéves alkoholista. Semmi éjszakai élet. Még az első hétvégén kimentünk megnézni, milyen is az a fő utca, de este nyolckor már egy teremtett lélek sem jár sehol. A városban van egy szép kis tó, tényleg kellemes hely, azt hinné az ember, de mikor rájön, hogy az az egyetlen hely ahová el lehet menni, hááát...
Ja, és megtudtam, 20km-es gyorshajtásnál már veszélyben a jogsi. Mindenki figyelmébe, melegen. Én meg reménykedem, hogy két hete péntek este tényleg nem fotóztak sehol. Bár egyik kolégámnál láttam, tényleg jó minőségű képeket készítenek.

Tartózkodási engedély

Na, hát végre ilyenem is van, kerek 5 évre. A munkavállalási már korábban megjött, de arra nem is nagyon van szükségem, amíg nem jön az ellenőrzés. Hosszan vártam a tartózkodáira, majd egy hetet várt rám itt a hivatalban, de immár nálam van, szabad az út a bankszámlához, le lehet zárni végre a betegbiztosítást, szóval alakulnak a dolgok. A hivatal is egy egész másféle dolog mint otthon: volt előttem egy ember mikor beérkeztem reggel, és ezzel együtt sem töltöttem bent 5 percnél többet, pedig fizetnem is kellett, meg minden.
A hegyek egy új arcot mutattak ma nekunk, szép felhős, ködös táj vett minket körül egész nap. Gyönörű látvány ahogy a hegy dereka párában áll, a tetején meg virít a hó.
Néha egy picit sajnálom is, hogy nincs egy igazán jó fotóapparátom. Jövő hétfőtől németórára is fogok járni, és most tényleg. Egyébként sokat számít már az is, hogy német nyelvterületen él az ember, már nem zár a tudatom kapásból, hogy úgysem értem mit mond, inkább töltsük hasznosabban az időt amig beszél...
Ja, és megkaptam az új céges laptopot is, persze minden német, de elvileg hét végére lesz rendszergarázda jogom, az majd alakít a dolgon... :-P

Május elsején még nem saját autóval megyek haza

Reggel a hotelben reggeliztünk, és meg kellett állapítanunk, hogy itt a hétvégék, bizony húsmentesek. Nem az első eset, hogy mikor így hétvégén kora hajnalban :-) lekászálódunk a reggelihez, az asztalt már kifosztva találjuk. A néni ezt észrevette, és valami péksüteményt frissített, de a hidegtálas tányéron biza csak a sajt maradt. Amúgy sem a kedvességükről híresek.
Délelőtt elmentünk autót nézni. Gyalog, mint az állatok. Ádám még nem tudta átvenni az autóját, pontosabban a rendszámot hozzá, nekem meg néztük az autót. Eddig minden hétvégén volt autónk, hála a Lommeli kirándulásaimnak, de most csak a lábunk maradt. Persze, itt a városban semmi elfogadhatót nem találtunk a limit alatt. Meg kell valljam, egy suzuki swift-en gondolkodom. Tuti el tudnék viselni valami erősebb jószágot -nem árthat a hazaúton - bár a megbízhatósága jó pont.
Délután elmentünk egyet sétálni a környéken,

azóta meg itthon punnyadok, és várom Adrit, hogy beszélhessünk.
Múlt héten elmentünk a hóhatár fölé is, pöttyet felkészületlenül.

Megjött. :-P

Az előző részek tartalmából,

avagy az első bejegyzés, és mint ilyen talán egy csöppet hosszabb is lesz.

Nemrégen "költöztem" messze kis hazánktól, munkaokból, Liechtenstein mellé.
Ez az első valódi blogbejegyzés kapásból két ponton is módostításra szorul.
Nem hiszem, hogy valóban költözésnek lehet nevezni azt a két táskával történő ideutazást, amit műveltem.
A második pont, a hely megnevezése. A profilban a hely megnevezésénél Rebstein-t adtam meg, ami jelen pillanatban nem igaz. De - és ez volt a hét jóhíre számomra - ott fogok lakni az elkövetkező évben (legalábbis most úgy tűnik). Több visszautasítás után, csütörtökön felhívtak, kiadják nekem ezt a lakást. Nem mintha tényleg mindent megtettem volna ezért a lakásért - sőt, igazság szerint személyesen még csak kívülről láttam - hiszen én az idő java részét, mióta a liechtenstein-i cég alkalmazottja vagyok, Lommelben töltöttem, a Ford tesztpályáján. Így a lakást kollégám, és barátom Ádám segítségével sikrült megnyernem. Ő intézett mindent ezzel kapcsolatban, az összes papírt kitöltötte helyettem, meg minden, és nem csak ehhez a lakáshoz. Örök hálám neki.
Ezután persze felvetődik a kérdés, hol is lakom mostanság. Nos, hát igen, a helyzet az, hogy
pillanatnyilag (és az első) bejelentett svájci lakcímem egy hotel a Buchs melletti Werdenbergben, közvetlenül a vár alatt.

Miért is kezdtem ebbe bele...

hisz nem vagyok egy (napló)író ember. Ezzel együtt úgy érzem, hogy elég sok minden változik most körülöttem, és azt hiszem ez a számomra legkönnyebb módja, hogy mindenki akit ez érdekel, figyelemmel követhesse.

Egy rövid idézetet tennék ide, Rejtő Jenő tollából:

"Akkoriban lejöttem a hajóról, akkor elhatároztam, hogy naplót írok. Ez akkor volt, hogy előzőleg leereszkedőn csevegtem egy utassal, mert akkor már felvettem a sors akaratából nevelő lett halottnak néhai ruháit. . .
Mindegy. Szóval. A fő, ahogy mondani szokják, a szépirodalom. Mert naplót írni, ez később kiderül, mint egy tettes: az szépirodalom."